Cegléd város

Adatok

Régió: Közép-Magyarország
Megye: Pest megye
Kistérség: Ceglédi kistérség
Lakosság: 38476 fő
Terület: 244.87 km²
Népsűrűség: 157,13 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 53

Fekvése

Budapesttől 74 kilométerre délkeletre található.

Cegléd régen és ma is út menti városként volt ismert, tulajdonképpen az „Alföld kapuja”. Földrajzi helyzete és társadalomfejlődésének üteme is Kecskemétéhez és Nagykőröséhez hasonló. Jó fekvésének köszönhetően (hazánk középső részén van, területén különböző talajtípusokkal) az ősidők óta folyamatosan lakott területnek számít. A város a Duna-Tisza közi síkvidéken, két természeti kistáj: a Gerje-Perje-sík és a Pilis-Alpári-homokhát találkozásánál fekszik. A feketerészen alakult ki a gabonatermelés, a homokrészen az állattartás, később a szőlő-és gyümölcskultúra. Területére jellemzőek voltak a mocsaras, vizenyős, belvizes részek, valamint a Gerje–patak az ártereivel. A város neve is egyes források szerint a török eredetű „cegle”, „cigle” szóból származik, melynek jelentése: fűzfa. Más vélemények szerint a "szeglet" szóból ered az elnevezése, hisz fontos utak találkoznak a város határán.

Története

A termelő életmód megjelenésével megkezdődik a letelepedés is. A mai ceglédi határban több korai (pl. rézkori) település maradványai is megtalálhatók. Kiemelkedő a késő bronzkori Vatyai kultúra lelőhelye az Öregszőlőkben. Az első Cegléd területén is élt, név szerint ismert nép az iráni eredetű nomád szkíták voltak. Temetőjüket Tápiószelén, aranyszarvasukat Tápiószentmártonban találtak meg. A rómaiak uralma nem terjedt ki erre a területre, de ebben a korban éltek itt az iráni eredetű nomád szarmaták (jazigok). A népvándorlás viharait követően, a honfoglalás során valószínűleg a fejedelmi törzs szállta meg Pest megye területét. A leletek szerint Cegléd környéke a honfoglalás korában lakott volt.

Cegléd kialakulása az Árpád-korban kezdődött, de a kevés az okleveles említés, és a történeti forrás, így nem tudunk sokat erről az időszakról. A napjainkban végzett feltárások bizonyítják, hogy a ceglédi határban több Árpád-kori falu létezett (Cegléden kívül Cseke, Félegyháza, Székegyház, Külsőhegyes, Töröttegyház, és még legalább 3 a Bécsi-hát, Máté-völgy és a Madarászhalom területén), s a kutatások során több falumaradvány elő is került, templommal és temetővel. E néhány száz fős kis falvak elnéptelenedésének oka valószínűleg a tatárjárás volt.

Cegléd első okleveles említése IV. (Kun) László korából, 1290-ből származik. Ez a királyi oklevél azonban nem bizonyítja egyértelműen, hogy e területre vonatkozik a ”Chegled” helységnév, hiszen több ilyen nevű magyarországi helység létezett még ekkor. Az igazi, alföldi Ceglédre vonatkozó első hiteles oklevelet 1358-ra tehetjük. Valószínűleg a tatárjárás után Magyarország-ra befogadott pogány kunok is letelepedtek a környéken.

Az eladdig királyi birtok Ceglédet I. (Nagy) Lajos királyunk 1358-ban anyjának, a lengyel Łokietek Erzsébetnek adományozza, aki aztán 1368-ban az óbudai klarissza apácák birtokába juttatja, akik a török korig, majd 1782-ig voltak földesurai a városnak.

A mezőváros-i kiváltságoknak fokozatosan került birtokába a város: 1364. május 8-án (a városalapítók napja) I. (Nagy) Lajostól vámmentességet, 1420-ban Zsigmondtól szabad bíróválasztási jogot kapott a város, 1448-ban pedig Hunyadi János kormányzó gyümölcsoltó Boldogasszony, Barnabás apostol és Máté evangelista ünnepeire országos vásártartási jogot adományozott a településnek. (MOL DL 14 166.)

Emellett 1521-ből ismerjük András napi országos vásárát is. (MOL DL 23 567.) A mezőváros-nak 12 tagú saját tanácsa is van. A kiváltságok és a kedvezőbb fekvés Ceglédre vonzották a környező falvak lakosságát.

A város lakosságának nagyságára az 1470-es és az 1510-es évekből van adatunk. Az előbbi években kb. 750, míg az utóbbi években kb. 1100 ember lakta Ceglédet. Az első városi tanács által kiadott oklevelet 1521-ből ismerjük. (MOL DL 23 567.)A középkori folyamán a településről 13 egyetemre járót személyről is tudunk.

A XIV. század-ban a Berceltől Tószegig húzódó teljes terület Ceglédhez tartozott, majd Luxemburgi Zsigmond király saját híveinek adományozta Abonyt, Tetétlent, Hunyadi Mátyás pedig Törtelt.

Ugyancsak Zsigmond adományozta el azt a 4 pusztát, amelynek birtoklása több évszázados háborúskodást és pereskedést eredményezett Cegléd és Nyársapát között. A vitának az vetett véget, hogy az 1666-ban elpusztított Nyársapát lakói betelepültek Ceglédre.

1509-ben a város fellázadt az apácák tiszttartója ellen, annak különböző, az adók beszedésekor elkövetett önkényeskedései miatt, és egy parázs vita után a városiak megölték Sebestyén deákot. Az apácák Mészáros Lőrinc papot küldték a városba az emberek megnyugtatására. Az új tiszttartó segítségével aztán két évvel később sikerült a deák családjával egyezséget kötnie az apácáknak és a lakosoknak. Ennek értelmében a város 200 forintnyi kárpótlást fizetett a tiszttartó rokonainak.

1514-ben a keresztes sereg toborzásában, és a parasztháború ideológiájának megfogalmazásában nagy szerepet játszottak a ferences szerzetesek, vidéki papok. Ezek közé tartozott Dózsa állítólagos barátja, a már említett Mészáros Lőrinc pap is (akinek nevét a Katolikus Iskola viseli). A török ellen induló 40 ezres keresztes sereg Cegléden is átvonult, gyakorlatozott, és Dózsa innen küldte ki a jobbágyokat csatlakozásra felhívó kiáltványát. Kb. 2000 ceglédi is csatlakozott a sereghez, hiszen itt is létezett egy jómódú, felemelkedni vágyó marhatartó vagy szőlőbirtokos paraszti réteg. Dózsa híres ceglédi beszéde viszont sohasem hangzott el. Ettől függetlenül nem jogosulatlanul áll a Kossuth téri katolikus templom mögött a Somogyi József által készített Dózsa-szobor.

A tatárdúlás után újabb veszély fenyegette Magyarországot: a török. Ceglédet már a mohácsi csata után felgyújtották, és Buda 1541-es, majd Szolnok 1552-es elfoglalása után majd’ 150 évre török uralom alá kerül. A török korban a város szultáni kincstári (hász) birtok lett, így viszonylagos békességet élvezett. A környékbeli lakosság a pusztítások elöl a városba menekült, a puszta határ pedig a rideg marhatartásnak biztosított lehetőségeket. Az 1550-es években tagja volt a 3 város – Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd – szövetségének, nagyfokú bíráskodási önállósággal rendelkezett. A reformáció hatására a város lakossága kálvinista lett (prédikált itt Szegedi Kis István is), ilyen középiskola is működött a városban, és a reformátusok vették birtokba a katolikus templomot is. Miközben az egész ország számára a török kor nagy pusztulást hozott, addig Cegléd jelentősen gyarapodott a békés időszakokban. Ennek a tizenöt éves háború (1593-1606) vetett véget. Nógrád várának 1594-es visszafoglalásával, Pest megye területén is nagyobb hadjáratok kezdődtek, melyek Ceglédet is érintették. Ekkor a Ceglédet ért nagy veszteségek hatására, a nép teljes szétfutására került sor 1596-1602 között. A lakosság nagy része Kőrösre menekült. Az újranépesülés után a XVII. században is nagyfokú önállósággal rendelkező, virágzó város. A ceglédi török világnak Buda felszabadulása után vége szakadt, de a török kiűzését eredményező háborúk miatt a lakosság 1683-ban ismét Kőrösre és Kecskemétre menekült.

Cegléd támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, maga a fejedelem kétszer is járt a városban. A szabadságharc során ugyan a lakosság háromszor is menekülésre kényszerült, de 1711 után ismét emelkedik a város lakossága, majd a XVIII. század közepétől folyamatos a növekedés, 1848-ra már több mint 16 000 lakója van.

A török kiűzése után a klarisszák visszakapják a várost, amit a nagyobb önállósághoz szokott lakosság igencsak sérelmez. Az ellenreformáció jegyében katolikusokat telepítenek be a városba, akik a tanács felét alkotják, és a 2 főbírójelölt egyike is katolikus lett. Elvették a reformátusok templomát, megszüntették középiskolájukat. Hiába volt az egész országban Cegléden a legnagyobb a jobbágytelek, Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete után mégis csökkent a jobbágyok kezén lévő földek nagysága. A tőlük elvett „feleslegföldeken” hozta létre az uradalom 1785-ben Ceglédbercelt. A klarissza rend II. József általi felszámolása után a földesúri jogokat a Ceglédi Vallásalapítványi Uradalom gyakorolta. A király türelmi rendelete megszüntette a reformátusok hátrányos megkülönböztetését is . A XVIII. század-ban kezdődött a lakosság egy részének tanyákra való kiköltözése, aminek eredményeként a város még jelenleg is egy nagy kiterjedésű tanyavilág központja. Még mindig jelentős szerepet játszott a rideg marhatartás, de egyre jelentősebbé vált a szőlőtermelés is. A mezőgazdaság fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Széchenyi István barátja: Török János (a Mezőgazdasági Szakközépiskola névadója) által 1847-ben alapított szőkehalmi gazdaképző iskola.

Az 1834-es nagy tűzvész után kezdődik a mai város tervszerű kiépülése. A gótikus katolikus templom helyén ekkor épül a mai, megkezdik a református templom építését is Hild József tervei alapján. Az 1847-ben megnyitott Pest-Szolnok vasút, majd az 1854-ben Szeged felé elágazó vonal pedig jól mutatja a város közlekedés-földrajzi szerepének erősödését is.

Cegléden, a Református Iskola falához állítva található az az erkély , amely egykor a pozsonyi Zöldfa fogadóé volt, és amelyen állva mutatta be Kossuth az ünneplő pozsonyiaknak 1848. március 17-én Batthyány Lajost, mint az ország felelős miniszterelnökét. Erről az erkélyről hirdették ki azt is, hogy az országgyűlés elfogadta a jobbágyfelszabadítást. Ez igencsak kedvező lehetett a ceglédieknek, hiszen a jobbágytelkek most mind használóik tulajdonába kerültek. A forradalom szele elérte e kis mezővárost is, és megalakult a nemzetőrség, melynek tagjai a szerb támadás hírére Bácskába vonulnak, és részt vesznek Szenttamás ostromában. Jelačić szeptemberi támadásának hatására Kossuth Lajos 1848. szeptember 10-én hadba hívó cikket jelentetett meg. Ugyanezen a napon a ceglédi főbíró, Csizmadia Mihály összehívta Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét tanácsát, és egy határozatban arra szólították fel a kormányt és az országgyűlést, hogy kezdje meg az ország felfegyverzését ("ceglédi levél"). Kossuth erre a határozatra is hivatkozhatott, mikor az országgyűlésben bejelentette, hogy toborzókörútra indul. 1848. szeptember 24-én délután vonattal érkezett első állomására, Ceglédre. Megjelenése és gyújtó hangú szónoklata – a ceglédi katolikus templom előtt – élénkítőleg hatott a népfelkelőkre, és nemzetőrökre egyaránt; 2-3 ezren csatlakoztak a szabadságharchoz. Állítólag a Pestre vonuló ceglédi önkéntesek énekelték először a Kossuth-nótát. A beszéd helyszínén egy emléktábla áll, de ennek az eseménynek állít emléket Horvay János 1902-ben felállított Szabadság téri Kossuth-szobra is, amelynek mintájára állították fel az 1920-as években a New York-it is. 1848 őszétől a város újra a „hadak útjára” került. Egyetlen csata zajlott itt 1849. január 25-én, a bedei csata, mikor a Szolnok felől előrenyomuló Perczel Mór tábornok megfutamította Ottinger osztrák csapatait, és Irsáig üldözte őket. A csata helyén ma emlékmű áll, Perczel Mór szobra pedig a Malom téren található meg. Az 1849-es évben hol osztrák, hol magyar csapatok állomásoztak Cegléden. A harctéren bekövetkező változások miatt, 1849 júliusában egy hétig Cegléd volt a magyar kormány székhelye. A Pesti út 6. szám alatt, Ferenchich József uradalmi tiszttartó házában volt elszállásolva Kossuth Lajos és családja. A július 8-i haditanácson Kossuth mellett részt vett Horváth Mihály miniszter, Perczel Mór, Wysocki József, Aulich Lajos, Dessewffy Arisztid hadtestparancsnokok. De tartózkodott itt Degré Alajos, Bem József (akiről az Ipari Szakmunkásképzőt nevezték el) és Dembiński Henrik is. Mikor nem magyar kézen volt Cegléd, itt szállt meg Jelačić, Schlick és Ottinger is. A megtorlás is elérte a várost: Bobory Károly katolikus papot és Szabó Károly református lelkészt 1853-ban 15 évi fogságra ítélték. A szabadságharc hősei közül Cegléden temették el a váci csata hősét, Földváry Károlyt, vagy a Bemmel Erdélyben harcoló Csutak Kálmánt.

Cegléd a szabadságharc leverése után is ragaszkodott a függetlenségi hagyományokhoz, a kiegyezés után általában függetlenségi párti képviselőket választott. 1876-77-ben Cegléden élt Táncsics Mihály, saját könyveit árusította, kevés sikerrel (ma általános iskola viseli a nevét). 1877-ben 100 ceglédi találkozott Turinban (Torinó) az emigráns Kossuthtal, hogy hazahívja a város országgyűlési képviselőjének. Kossuth nem jött haza, de a „turini százak”, majd leszármazottaik minden évben megünnepelték az utazás évfordulóját. Ma is működik Cegléden az ország egyik legrégibb egyesülete, a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör, amely jelentős szerepet játszik a Kossuth-kultusz ápolásában és a Kossuth Múzeum támogatásában. Ha már Kossuth nem is lehetett a város képviselője, a fia azért igen: Kossuth Ferenc a századfordulón nemcsak Ceglédet képviselte, hanem ő volt a Függetlenségi Párt vezetője is. Ennek a pártnak a színeiben volt a város országgyűlési képviselője az I. világháború idején Károlyi Mihály is (róla kapta nevét a Kereskedelmi Szakközépiskola). A mezőgazdasági modernizáció Cegléden és környékén is megjelent. A XIX. század végére: beindul a gépesítés (cséplőgép, gőzeke), elterjed a gyümölcskultúra, az állattenyésztés. A századfordulón megfigyelhető volt az üzemek növekedésének tendenciája, de a kisipar jellege változatlan maradt. A XIX. század második felében a malomipar fejlődött a legintenzívebben (vízi-, száraz-, szél-, gőzmalmok). Ezek már tőkés jellegű ipari vállalkozások voltak. A közlekedési helyzetből adódó előnyöket is egyre jobban kihasználta a város. A XIX. század közepén még csak a település nagysága, valamint néhány jelentősebb középület és lakóház fejezte ki a mezővárosi rangot. A századfordulóra azonban már előrehaladt a városiasodás, 1899-ben állami gimnáziumot kapott a város, és a legjelentősebb középületek is ekkor épültek. A virágkor nagyban kötődik az akkori polgármester, Gubody Ferenc személyéhez. Cegléd volt akkoriban az agrárszocialista mozgalom egyik központja is. A szociáldemokrata indíttatású Várkonyi István (általános iskola viseli nevét) 1897-ben a mai Sportcsarnok helyén egykor állt Vigadóba hívta össze az első földmunkáskongresszust, ahol megfogalmazták a földosztás programját és létrehozták a Független Szocialista Pártot. A mozgalmat aztán egy év múlva szétverték. Ennek ellenére Urbán Pál kezdeményezésére 1902-ben Cegléd-Homokpusztán jött létre az ország első (akkor még önkéntes!) termelőszövetkezete.

Az első világháborúban közel 1000 ceglédi esett el, és a Tanácsköztársaság 1919-es napjai sem múltak el áldozatok nélkül. A második világháborús veszteségeket növelte a zsidók deportálása (kb. 600 áldozat) és a vasútállomás 1944. augusztus 29-i bombázása is. A szovjet hadsereg 1944. november 4-én foglalta el a várost, amelynek határában óriási hadifogolytábort működtetett. A következő években itt is kiépült a kommunista diktatúra. 1952-ben, jelentős részben ceglédi tanyákból önállósodott Csemő. 1956. október 26-án gimnáziumi diákok kezdeményezte tüntetés volt a városban, és a forradalmárok kezébe került a hatalom. November 4-én aztán már a Cegléden állomásozó szovjet csapatok is kivették részüket a forradalom leveréséből. A hetvenes éveben a város fejlődésnek indult, de a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt ipara, visszafejlődött mezőgazdasága, bár az idegenforgalom jeletősége (Budai úti Termálfürdő) folyamatosan nő.

Felhasznált irodalom: Ikvai Nándor (szerk.): Cegléd története. (Studia Comitatensia 11.) Szentendre, 1982. Pest megyei Múzeumok Igazgatósága

Nevezetességei

Kéttornyos, görögkereszt alaprajzú, késő klasszicista stílusú templom

Református Nagytemplom
Városháza (eklektikus)
Szent Kereszt Felmagasztalása templom (klasszicista)
Katolikus Óplébánia (18. század)
Kultúrpalota (Kossuth Művelődési Központ)
Ceglédi Galéria
Kossuth-erkély
Harangláb
Evangélikus templom (neogótikus)
Dobmúzeum
Kossuth-múzeum
Magyarok Nagyasszonya kápolna
Iskolatörténeti és Egyházművészeti Múzeum
Sportmúzeum

Oktatás

Általános iskolák

Táncsics Mihály Általános Iskola

Várkonyi István Általános Iskola

Mészáros Lőrinc Katolikus Általános Iskola

Külterületi (v. Budai úti) Általános Iskola

Losontzi István Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon

Református Általános Iskola

Középiskolák

Bem József Műszaki Szakközép- és Szakiskola

Károlyi Mihály Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola

Kossuth Lajos Gimnázium

Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola

Zeneiskolák

Erkel Ferenc Zeneiskola
Illés Lajos Zeneiskola

Testvérvárosok

Ceglédnek öt erdélyi, két német és egy magyar testvérvárosa van:

Csíkszereda
Gyergyószentmiklós
Sepsiszentgyörgy
Szentegyháza
Székelyudvarhely
Mühldorf
Plauen
Vasvár

Hires emberek

A nagy sikerű Zanzibar együttes itt alapult,Gabszin és Sidin kívül mindenki Ceglédi születéseű,de a Középiskolát már ők is itt járták
Itt született 1866. december 21-én Tömörkény István író.
Itt született 1918. április 20-án Gál József, az első világbajnoki címet szerzett magyar birkózó, Cegléd díszpolgára.
itt született 1928. október 6-án Csordás György Európa-bajnok úszó.

Következő községek

További községek